Szitál a szó, Reád, ha gondolok.

Kezem remeg, cibál a vágy. Csengő

ha szól, pokróc alá bújnék. Kellő

figyelmet, most borért sem áldozom.

Ha már büdös van, ablakot szellő

erejéig nyitok csak. Bútorok

szikár sorában végre elfogyok…

Az ám! Te tetted ezt velem, Jenő!

Baráti jobbodat, ha nyújtanád,

az enyém, ösztönből élvén beint.

Erény a gyűrű ujjadon; karát.

Vétek vón számba dugnod a kezed.

A fém ízétől hányhatnék megint

faszán! És még csak el sem élvezek…