Szitál a szó, Reád, ha gondolok.
Kezem remeg, cibál a vágy. Csengő
ha szól, pokróc alá bújnék. Kellő
figyelmet, most borért sem áldozom.
Ha már büdös van, ablakot szellő
erejéig nyitok csak. Bútorok
szikár sorában végre elfogyok…
Az ám! Te tetted ezt velem, Jenő!
Baráti jobbodat, ha nyújtanád,
az enyém, ösztönből élvén beint.
Erény a gyűrű ujjadon; karát.
Vétek vón számba dugnod a kezed.
A fém ízétől hányhatnék megint
faszán! És még csak el sem élvezek…
Hozzászólások (0)